Mint azt a kötet címéből is láthatni, alanti drámák átiratok, jelentsen ez bármit a szó szűkebb vagy tágabb értelmében. Annyi biztos, nem fordítások és nem is saját művek. Nem fordítások, hisz műfordító nem húzhat a gondjaira bízott szövegből, pláne nem írhat bele, nem mehet a jelenettel tovább sem a kedve, sem az eredeti mű logikája szerint, nem írhatja, sőt radikálisan nem is hangolhatja át, prózából nem csinálhat verset és fordítva. Hiába, a gúzs az gúzs, a műfaj kötöttfogású. Viszont saját műnek sem ildomos mondani alábbiakat, hisz a cselekmény, a szereplők karaktere és rendszere nem az átirnok, jelen esetben nem az én találmányom hogy mennyire Moliere-é, az egy másik és minden fülszövegtől messze vezető kérdés. Meg kell mondjam, én eléggé sajátként gondolok minden átiratomra, mondván, ha maguk a művek nem is, a szöveg az enyém. A magyar szöveg nemcsak nyelvileg, hanem, remélem, szemléletileg is. Parti Nagy LajosA kötet a Tartuffe, az Úrhatnám polgár és a Don Juan átiratait tartalmazza: a klasszikus színdarabok különleges és egyedi nyelve a művek elfeledett, kevésbé ismert rétegeit és mélységeit hozzák (szöveg)közel.
