Kedves magyar barátaim!Már évek óta vártam, hogy magyarul is megjelenjen a Magyar rapszódia abban az országban, ahol a cselekmény nagy része látszódik. És most végre úgy tűnik, közelít ez a pillanat.Nagy öröm ez számomra, mert régóta kedvelem az országukat. Először 1972-ben látogattam Budapestre. Bécsből érkezve, az autópályáról letérve kacskaringós utak labirintusába tévedtem, amely dimbes-dombos vidékek kertjei és alacsony házai között vezetett. Nem is gondoltam volna, hogy máris a városba érek, amikor egy kanyar után hirtelen megpillantottam a Dunát. A széles folyón túl terült el Pest, amíg csak a szem ellát. Nem is sejtettem, hogy ilyen nagy a város, amely addig egy távoli legenda volt csupán a számomra. De Budapest egy igazi, nagy főváros volt.Ahogy átmentem az Erzsébet-hídon, és a Horváth Mihály tér felé haladtam, arra gondoltam, hogy valószínűleg történetem főszereplője, Max Fridman is járt erre. Méghozzá 1938-ban, abban az időszakban, amikor Magyarországot Horthy Miklós admirális irányította.1980-ban úgy döntöttem, hivatást váltok. Új történeteket kerestem. Ekkor jutott eszembe Max Fridman alakja és az a rengeteg történet, amelyet hallottam vele kapcsolatban. Olyan sokat, hogy szinte a bőség zavarával küszködtem. És akkor , amit róla és vele kapcsolatban hallottam. A bőség zavarával álltam szemben, annyi minden keringett róla. És ekkor bevillant, hogy innen, Budapestről kell elkezdenem a történetét, nem indulhatok el máshonnan, csakis ebből a városból. Ezért lett az első történet címe Magyar rapszódia.Most, hogy kiadják magyarul is a könyvemet, remélem, lehetőségem nyílik visszatérni az önök lenyűgöző országába.Üdvözlettel,Vittorio Giardino
