Manapság is erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen volt a katolikus egyház helyzete Magyarországon az államszocializmus évtizedeiben. A kiindulópontjuk szerint is markánsan eltérő közelítések leginkább egymásnak feleselnek. Ellenállás és/vagy megalkuvás? Ellehetetlenítés és/vagy rendszerbe kényszerítés? Hogyan maradt meg az egyház, ha az ateista ideológiai-politikai pártakarat úgymond halálra szánta?Milyen mértékben jelentett akadályt az egyház felszámolásában annak évezredes társadalmi beágyazottsága? Az önmagát mindenhatónak gondoló kommunista pártegyeduralom mondott csődöt? Kezdettől több szálon futott az ellehetetlenítési törekvés, vagy be nem vallható időközbeni kudarcok miatt vált taktikusabbá, differenciáltabbá az egyház(ellenes) politika? Miért és hogyan változtatott módszerén a politikai rendőrség (ÁVH) már az ötvenes évek közepén midőn a feloszlatott magyar rendek egyikével hallgatólagos konkordátumot kötve mintegy tudomásul vette annak kulisszák mögötti fennmaradását? Hogyan használta a magyar hírszerzés fedőszerveként az Állami Egyházügyi Hivatalt? Miként lett a magyar titkosszolgálatokegyik exponált római bázisa a Pápai Magyar Intézet? Számba vehetők-e egyáltalán az egyházi ügynökfoglalkoztatás és a hálózati személyek tényleges működésének formaváltozatai? A kommunista rendszer-kelepcében a Csapdában valós dilemmák, választási kényszerek sora követte egymást majdhogynem naponta. Az egyéni sorsválasztások és a tradíciókhoz kötött intézményi reagálások nehézkedési erejének kusza egyvelege mellett Róma, Budapest és Moszkva többnyire rejtőzködő politikai kombinációi együttesen formálták a magyar katolikus egyház státusát, arculatát. A kötet tanulmányai ezeket a kérdéseket elsősorban a magyarországi pártállam és a magyar katolikus egyház közötti párviadal tükrében vizsgálják. Eközben tárul fel több olyan mozzanat arról a világpolitikai sakkjátszmáról is, amit a huszadik század második felében hidegháborúnak hívtak. De meg is állnak az írások a szakmai kompetencia
