A pálya szélén a magyar irodalom első és mindmáig legjelentősebb futballregénye. Magának való, életét egy pincében, ágyrajáróként tengető főhőse túl van már (majdnem) mindenen, és a futballon kívül nem érdekli semmi, se pénz, se család, se boldogulás. Cseppet sem meglepő, hogy a polgári nevét is elveszítette, és egyszerűen Csempe-Pempének hívják. Amolyan 20. századi Odüsszeusz ő, csak éppen nem a feleségéhez akar visszatérni, hanem egy harmadosztályú mérkőzésre megy el a világ végére, és a pálya körül kering, bolyong, hogy örök szerelmének, imádott klubjának, a Titániának megszerezze a Hálókocsi tehetséges ifjú hálóőrét, Hübner Mikit, és hosszú távra megoldják a kapuskérdést. Utószót írta: Sajó Lászlóolvastam egy remek új Mándy-kéziratot, futballista-regény, most megy a Magvetőhöz, a Gallimard-nak is nagyon ajánlhatnám. Ő a legjobb modern fiatal írónk, messze! (Ottlik Géza, 1962 októberében) Elkezdtem olvasni, és nem tudtam abbahagyni. Beleragadtam a szövegbe. A focihoz soha nem értettem, és nem találkoztam még Mándy nevével de a kézirat fantasztikus volt. Lektori jelentésemben nem titkoltam, hogy ez egy nagyszerű könyv. (Márványi Judit, a könyv első kiadásának szerkesztője) amit Mándy tud, itt teljesen tudja. S amit tud, ő tudja csak. (Török Endre, Kortárs, 1964/6)
