Hogyan és miért válhatott a 20. században az osztrákmagyar határ a Nyugat kapujává? Miként formálta át a határ két oldalán élők életét a hatalom egyre fokozódó ellenőrző tevékenysége és a határ átjárhatóságának csökkenése? Eközben milyen határokat átívelő, transznacionális összefonódásokat és kölcsönhatásokat sikerült az osztrák és magyar társadalomnak megőrizni, esetleg feléleszteni a Kelet és Nyugat hermetikusan lezártnak vélt határán? Milyen kiskapukra, kerülő- vagy menekülőutakra lelt a helyi lakosság a határon túli, regionális kapcsolatok biztosítása érdekében? Milyen sors várt a határ két oldalán élő nyelvi-etnikai kisebbségekre? Tanulmánykötetünk a fenti kérdéseket is megválaszolva bemutatja az osztrákmagyar határ 20. századi történetét, illetve emlékezetét. Célunk a hagyományos narratívák felülvizsgálata és új nézőpontokkal való bővítése, mintegy a téma tudományos vitára bocsátása. Vizsgálódásunk a határ(on)lét nézőpontjából kiindulva a hétköznapi élet és a hatalom viszonyára fókuszál, amivel árnyalhatjuk a mindent elválasztó határ nemzetállami szinten túlhangsúlyozott képzetét. Az esettanulmányok arra a tényre irányítják a figyelmet, hogy a társadalom lehetőségeihez mérten törekszik a mindenkori állami hatalomkiterjesztéssel szemben államhatáron túli erőforrásokra is támaszkodni és a határ túloldalával kapcsolatokat ápolni.
