A holland Etty Hillesum huszonkilenc éves volt, amikor 1943-ban őt és egész családját elpusztították az auschwitzi koncentrációs táborban.Huszonhét évesen kezdte írni naplóját, feltehetően Julius Spier pszichokirológus ösztönzésére, akinek kezdetben a páciense volt, majd idővel a szeretője lett. Az eredetileg az önismeret elmélyítésének céljából megkezdett naplóban a megszálló német hadsereg által bevezetett, egyre szigorúbb zsidóellenes intézkedésekről, és Etty deportált zsidó társainak sorsával kapcsolatos, fokozódó aggodalmáról is képet kaphatunk. Az elnyomásról és a bizonytalanságról szóló feljegyzések mellett a napló ugyanakkor Etty lelki fejlődését és Istenbe vetett hitének elmélyülését is megörökíti, ahogyan gyöngéd, szívhez szóló, közvetlen hangját is, ami akkor is megmaradt, amikor már tudta: közeledik az elkerülhetetlen vég.Etty Hillesum írása Anna Frank naplójához hasonlóan megrendítő, őszinte és irodalmi értékű olvasmány, amely a szélsőséges körülmények ismertetése mellett a világ elpusztíthatatlan szépségének bizonyosságát is magában hordozza.
