Eskil Holm

Budapesten születtem fiatal szülők gyermekeként. Albérletben laktunk egy bicskei vályogházban, ami szegényes volt ugyan, de akkor még legalább együtt volt a család. Apámat addig sem sokat láttam, mert elvitték katonának, aztán a munkája miatt korán kelt és későn jött haza. Anyám remekül megoldotta a dolgot, mert rengeteg mesét olvasott nekem egészen addig, amíg négyévesen magas is megtanultam írni és olvasni. Ezután már mindent elolvastam, első osztályban csak melegedni jártam az iskolába és előre elolvastam az összes kötelező olvasmányt. Mikor már kifogytam az olvasnivalóból, anyukám polcáról vettem le könyveket és így kerültem kapcsolatba a krimi-irodalommal is. Egy szokásos téli betegség alatt szintén kifogytam a könyvekből és kezembe került a Cujo Stephen Kingtől. Tizenkét évesen kicsit korai volt még, de utána nem volt megállás. Végül King hatására tizennégy évesen eldöntöttem, hogy én is írok egy zombis horrort, elvégre ilyet én is tudok. A lendület egészen addig tartott, amíg 1993-tól kezdve tele nem írtam két spirálfüzetet és amíg a metálzene fontosabbá nem vált az életemben. A Hajfonat című sztori a fiókba került és a toll helyett gitárt ragadtam és a gyerekkori haverokkal megalakítottuk a Black Leaves nevű gothic/doom/death metal formációt. Maga az olvasás is háttérbe szorult az életemben. Nem vettek fel az egyetem irodalom-történelem szakára, ezért sorkatonaság helyett - hogy ne vágják le a hajam - polgári szolgálatot teljesítettem a bicskei tűzoltóságon. A dolog annyira megtetszett, hogy azóta is ezen a pályán vagyok immár huszonkét éve. A könyvírás a zenekar 2008-as feloszlása után került elő, amikor szintén egy kéztörés miatt heteket csak olvasással töltöttem. Elővettem a fiókból az 1996 óta porosodó zombisztorit és a szereplők és a helyszín megtartása mellett átírtam az akkori érdeklődésemnek megfelelően. Nem siettem el a dolgot, a Hajfonat első példánya 2012 telén nyerte el a végleges formáját, majd utána szerkesztő híján még háromszor átírtam. 2013-ban kiadót kerestem, de persze az esélytelenek nyugalmával indultam. Végül a Digi-Book felvállalta és kiadta e-könyvként 2014-ben. Hivatalosan csak pár darabot töltöttek le, de ez már kicsit olyan volt, mintha tényleg író lennék. A folytatást is elkészítettem Szövedék címmel, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy a kettőből össze lehet rakni egy átlagos terjedelmű könyvet, ami Hajfonat címmel jelent meg papíralapon 2020-ban. A következő regényt is elkezdtem, egy krimi-horror trilógia első részén dolgozom, amihez az alapgondolatokat furcsa rémálmok adták.