Kovács László

Kovács László vagyok., egy kis bányász város, Oroszlány szülötte. 1959-ben láttam meg a napvilágot, együtt öregedtem a városommal, egyidősek vagyunk. Együtt nőttünk fel és vénültünk meg, én belegyökereztem, mint a fái, bokrai az erdőnek. Ragaszkodunk egymáshoz, szeretem őt és többé- kevésbé ő is szeret engem. Ideköt minden, családom, szakmám, szeretteim, itt nyugszanak szüleim, s ha eljön az idő én is itt fogok végleg megpihenni. A szépírást sehol nem tanultam, bányász lettem, voltam és leszek. A versírást 2014-ben kezdtem el a fiatalkori próbálkozásaim után, 38 év elteltével. Úgy érzem recsegve ír még a penna a kezembe, ami bizony sokkal jobban forgatta a csákányt, mint most a tollat. A nevemet szeretem, de mivel tucat név, ezért Kovycs59 néven publikálok. Vallom: Aki verset ír az szabad ember, nem csak ad, de tenni is mer, írni csak alázattal lehet és azt megtanulni sohasem késő!