Szőcs-Rádi Anita

1985. október 8.-án láttam meg a napvilágot egy gyönyörű kis vidéki falucskában. Dombok ölelte völgyben élek. Szó szerint körbeölel a természet. Mint -szerintem - minden tini, először én is a versek világában próbáltam ki magam. Mikor reménytelenül szerelmes voltam álmaim hercegébe, és elmondani nem mertem/tudtam neki, akkor a fehér papírnak vallottam meg érzelmeimet rímekbe szedve. De ez tiszavirág életű volt. Hamar rájöttem, hogy nekem a versek rövidsége nem elég ahhoz, hogy kifejtsem mindazt, ami bennem él. Első „regényem” szakközépiskola első osztályában született meg. 17 évesen egy szerencsétlen baleset következtében nagyon hosszú időre kórházba kerültem. Úgy szoktam fogalmazni, hogy gerincemmel együtt az életem is kettétört. A baleset elvette a gyerekkorom óta dédelgetett álmomat, és hosszú ideig csak lézengtem az életben. Nem volt miért felkelnem reggel, nem volt miért küzdenem. Ám ekkor újra rátaláltam az írásra. Az írás segített kilábalni a depresszióból, és belém hasított a felismerés: írni akarok! Szeretném eljuttatni az olvasót abba a színes Fantázia Országba, amibe én kerülök, amikor „megálmodom” a történeteimet. Szeretném kizökkenteni az olvasóimat a szürke hétköznapokból és elvarázsolni őket egy olyan helyre, ahol egy kicsit megfeledkezhetnek a gondokról, a bajokról. Szeretném, ha csak pár órára is, de azonosulhatnának a főhőseimmel, és láthatnák, „átélhetnék” mindazokat, amiket ők, amiket én.