Kovács Zsolt

1989-ben születtem, pont egy készülődő rendszerváltás kellős közepébe. Szüleim, mint sok százezer ember, úgy próbáltak boldogulni, ahogy tudtak, és arra törekedtek, hogy rendes emberekké váljunk a testvéremmel. Már az általános iskolában is sokat olvas(tat)tam a meséket, amiben erős közreműködése volt édesanyámnak, mert gyakran rávettem, hogy olvasson el valamit, amit még nem vettünk a suliban, és következő órán pedig folyton közbekiabáltam, mert ugye előre ismertem a történetet. Később azonban a kötelező olvasmányok időszakában nem szerettem olvasni. Talán a kötelező jellege miatt, talán mert akkor még nem értettem őket, de számomra egy kötelező olvasmány sem volt favorit, és nagy szenvedésekkel rágtam magam keresztül rajtuk. Viszont talán 7.-es koromban egyik osztálytársamtól kölcsönkaptam egy igen népszerű író horrorral átitatott könyvét, amelyet egyszerűen imádtam. Onnantól kezdve folyton kerestem az adott író könyveit, és azt szerettem, minél durvább az olvasmány. Nem sokkal később divatba jött nálam a kaland, játék, kockázat könyvek olvasása is, amivel a fantasy iránti lelkesedésem hasonló magasságokba emelkedett. A középiskolás koromban szüleim viszonya megromlott, és elváltak. Apám úgy döntött, nem óhajt tudni rólunk, így maradtunk hárman, és kissé szűkösebben, de sikerült kihúznunk hónapról hónapra (hálával tartozom ezért gondos nagyszüleimnek is). Ugyancsak középiskolás éveimben egyre jobban érdekeltek a könyvek, és egyre többet költöttem is rájuk, majd egyszer arra gondoltam egy szép napon 2006-ban, hogy mi lenne ha megpróbálnék írni valamit. Az első történetem talán ha 300 szavas volt, és mondanom sem kell, szenvedően rossz, de maga a tudat, hogy végre elkezdtem, serkentőleg hatott. Volt a neten egy oldal, ahová feltöltöttem az írásokat, és nap-nap után vártam a kommentárokat, amik hol biztatóak voltak, hol pedig porba taszítóak, de mindegyik erősítette az "írói öntudatom". Azóta eltelt pár év, sikerült bekerülnöm egy egyetemre, sikerült jól el is végeznem, és hol jobban elkapott az ihlet, hol elhagyott hónapokra, de a kedv mindig ott lappangott bennem. 2008 körül megláttam egy pályázati felhívást a tévében, amire küldtem egy történetet (sajnos nem ért el semmilyen helyezést:)) és akkortól kezdve már célirányosan kerestem az interneten különböző megmérettetéseket, és szerencsére találtam jó párat. Nyomtatásban először 2010-ben jelent meg egy novellám a Napút: Irodalom, Művészet, Környezet című kiadványban egy pályázati felhívás díjazottjaként. A novella címe: Ez nem szörnyű, ez harc! Természetesen óriási volt az örömöm, és elültette bennem a reményt, valamint újabb lendületet adott a további íráshoz. 2011-ben aztán befejeztem két hosszabb novellát, és úgy döntöttem, összefésülöm az addigi munkáimat egy gyűjteménnyé (aminek a "Gyertyafénynél könnyebb" címet adtam), és elkezdtem a kéziratot különböző kiadóknak küldözgetni, de sajnos ez zsákutcának bizonyult. Az áttörés szerencsére nem váratott sokat magára, mert 2011 decemberében egy jó ismerősöm ajánlotta a Novum Publishing Kft. Kiadót, ahol lehetőséget biztosítottak kézirat beküldésére. Én éltem is ezzel, és pár héten belül értesítettek, hogy örömmel kiadnák a gyűjteményt, amely az eredetileg tervezett "Gyertyafénynél könnyebb" címet viselve 2012. ősz elején jelent meg. Ám míg a kiadás váratott magára, megírtam életem első regényét, amellyel jelenleg is kiadót keresek. Mindezeken túl a 2012. első félévében megjelenő DH Magazinban is megjelent egy novellám Gyertyafénynél könnyebb címmel. 2013.- egyik nagy eseménye számomra az volt, amikor az interneten rábukkantam egy online megjelenési lehetősséget biztosító kiadóra, ahol publikáltam második regényem ("Azt mondta, ne nyissam ki") első fejezetét ("1. A ballagás után") melyet elektronikus formátumban lehet beszerezni. Ennek már dübörögve készül második fejezete is, így bízom benne, hogy hamarosan ezt is publikálhatom. Ha az írásom műfajára kérdezne rá valaki, kicsit nehezen tudnék rá kapásból válaszolni. Próbálom elkerülni a sablont, és a kliséket, és egyik jellemző vonásomnak tartom a naturalisztikus (másoknak talán horrorisztikus) ábrázolásmódot, illetve a több szálon futó történetvezetést.